Mrs. Danvers:
Nem szeretnék tiszteletlen lenni Madame,
de előre közölnie kellett volna velem, hogy át akarja alakítatni a szobákat.

Én:
Én nem hiszem, hogy a férjemen kívül
bárkivel is meg kellene osztanom, hogy hogyan fogom átrendezni az otthonomat.
Ellenben most mondanék magának valamit Mrs. Danvers.

Nos, jó volna más virág
Ne lássak több holt orchideát.
Túl bús e téli kert
Rendezzük most át.

Mrs. Danvers:
Tudjuk, hogy ezt szerette Mrs. De Winter.

Én:
Olyan dohszag van.
Azt nyissa ki és szellőztessen jó soká.

Mrs. Danvers:
Mrs. De Winter rosszalná.

Én:
Nos hát, ha nem tudná,
Mrs. de Winter itt ál.
És én írni nem fogok egy elhunyt asszony naplójába.
Sőt emlékkönyvbe sem
Tűnjön máris mind.
És ez az írókészlet, szintén vesse tűzbe.

Mrs. Danvers:
De ez itt van, mert Ő így kívánta.
S itt marad, mert ez így van jól.
Mrs. de Winter megszokta.

Én:
Ó nem, hisz mondtam már
Mrs. de Winter itt áll.
Ezt a ronda szobrot mindig gyűlöltem,
mert giccses.
Tűntesse el innen amíg szépen mondom!
Megragasztott Amor csak bajt hoz úgyhogy,
jbb ha hamar eltőrjük újra!

Mrs. Danvers (mialatt Én énekel): 
Mrs. de Winter kedvelte ezt.
Mrs. de Winter ezt vette egy aukción!
Mrs. de Winter mondta,...
Nem! Nem!

Én:
Mert itt van az otthonom és nemcsak vendég volnékám!
Kedvemre rendelkezem, ha tetszik vagyha nem.
Valóban jó sokáig elviseltem, amíg más diktált...
Tűnjön hát sok gonosz árnyék, szűnjön már a gyász.
Itt e házban bárhogy fáj, változik most minden már.
Mrs. de Winter itt áll!
Szín és fény lesz itt az úr!
Minden szép lesz már és új!

Mrs. Danvers (miközben Én énekel) :
Érzem, él tovább
él és mindent lát!
Lázad még. S legyőzi majd a holtak démonát!
Látnom nem lehet, tudom én, 
mégis érzem, itt van
lát minket és ítél:
érzem, él tovább
nagyobb nálad!
Érzem, él tovább!
Rajtad győzni fog!
Végül győz a jog.
Ő itt él!