ELMÚLT AZ ÉJ
Rebecca 2010.04.24. 15:19
Maxim:
A mélybe néztem és vonzott az örvény,
A lelkem mélyén halott voltam már
Én:
Úgy féltettelek én a semmi peremén,
Hol körbevett sok könyörtelen árnyék.
Maxim:
Mi történt volna akkor nélküled?
Én:
Ez most már nem kérdés.
Együtt:
Vége a vésznek örömmel nézlek,
Jöjj elmúlt az éj,
lelkünk most él,
Árnyék, magány nem kísért,
Szabadság véd,
Járjuk sorsunknak útját,
Mostantól mindig jobb lesz,
Nem félünk már,
Mert a szerelmünk vár.
Ha a szikla szirten állunk,
Csakis fel az égre látunk,
S felejtjük késni ami fáj.
Jöjj elmúlt az éj,
lelkünk most él,
Árnyék, magány nem kísért,
Kettesben így megyünk
most már az úton,
És végre két szerelmes egymásnak él,
És így legyen majd szabad én.
|