2010. március 18-án este első alkalommal került színre Lévay Sylvester és Michael Kunze Rebecca című musical előadása.A Budapesti Operettszínház és a Budapesti Tavaszi Fesztivál közös produkciója már a sajtóbemutató közönségét elvarázsolta. Hatalmas tapssal üdvözölték az előadás alkotóit és szereplőit.
A estén Budapestre látogatott a darab magyar származású, Gramy –díjas komponistája Lévay Sylvester és a szövegíró, Michael Kunze, aki több világhírű musical librettóját jegyzi.
A produkció most indul el világhódító útjára, hiszen a musicalt a bécsi ősbemutató óta bemutatták Japánban és Helsinkiben is. Több nemzetközi ügynök és impresszárió látogatott el a budapesti előadásra. Valamint jelen volt a darab amerikai producere Ben Sprecher, ugyanis a Rebecca 2011. márciusában a londoni West Enden, Torontoban majd a new yorki-i Broadway is színre kerül.
Az előadás főszerepében, három év színházi szünet után, óriási sikerrel tért vissza Szinetár Dóra, s partnereként lenyűgöző alakítást nyújtott Bereczki Zoltán, akivel első alkalommal alakítottak házaspárt a színpadon is. Polyák Lilla Mrs. Danvers, a rideg házvezető karakterében énekelt csodálatosan, Szulák Andrea pedig amerikai „milliomosnőként” méltán vívta ki a közönség lelkesedését. Mészáros Árpád Zsolt ismét rosszfiú szerepben hódított.
Lévay Sylvester nagy ívű zenéjéhez a verseket Müller Péter Sziámi fordította. A díszleteket Horesnyi Balázs, a jelmezeket Velich Rita, a koreográfiát Tihanyi Ákos tervezte. A Rebecca rendezője Béres Attila, a Budapesti Operettszínház főrendezője, a Menyasszonytánc, az Ibusár, A víg özvegy és a Vesztegzár a Grand Hotelben színpadra állítója.
Rebecca elindul hódító útjára a Budapesti Operettszínházban (bellacafe.hu)
A Budapesti Tavaszi Fesztivállal közös produkcióként mutatja be a Budapesti Operettszínház a Rebecca című musicalt, Bereczki Zoltán és Szinetár Dóra, illetve Vágó Zsuzsi és Szabó P. Szilveszter főszereplésével.
A nagyívű melódiákkal átszőtt rejtélyes történet igazi kuriózumnak számít a musicalirodalomban. A Manderley-ház asszonya című történetből adoptált Rebecca nem csak izgalmas krimi, hanem valódi musical dráma.
Kora legnépszerűbb regényírójává tette, s a világhírt is meghozta a Rebecca Daphne du Maurier számára. Valódi sikertörténet született 1938-ban, a szakértők igazi mesterműnek tartják a könyvet, s alighanem igazuk van, hiszen a sztori a XXI. században is izgalmas. A rengeteg sikerkönyvet jegyző szerző több műve élt tovább a filmvásznon, például a Jamaica Inn, a Madarak és az Oscar-díjas Rebecca, melyet itthon A Manderley-ház asszonya címmel ismertek meg a nézők Alfred Hitchcock rendezésében.
A történetet a musicalben is a főszereplő naiv fiatal nő, “Én” elmesélésében ismerhetjük meg. Egy Côte d’Azur-i szállodában ismerkedik meg Lord Maxim de Winterrel, akinek felesége, Rebecca rejtélyes módon vesztette életét. Gyors udvarlás után ő lesz a második Mrs. De Winter, és férjével annak vidéki otthonába, a legendás Manderley-be költözik, mely az első pillanattól rideg és barátságtalan számára. Ráadásul nyomasztóan nehezedik rá az első Mrs. De Winter emléke, aki a ház minden tárgyában, szegletében, főképp Mrs. Danvers, a házvezetőnő gondolataiban folyamatosan jelen van. Az új úrnő úgy érzi, hogy Mrs. Danvers minden lépését figyeli, és állandó gyanakvással, rosszindulattal veszi körül. Férje, Maxim is egyre megközelíthetetlenebbnek tűnik számára sötét emlékekkel teli otthonában. A helyzet még tovább romlik, amikor megtalálják a vízbefúlt Rebecca holttestét, és újból vizsgálni kezdik az asszony halálának körülményeit.
Az Elizabeth és a Mozart szerzőpárosának, a magyar származású Lévay Szilveszter zeneszerző és Michael Kunze új musicalje, a Rebecca március 19-étől látható a Budapesti Operettszínházban.
Slágergyanús pszichotriller - REBECCA kritika (kultura.hu)
Képzeljünk el egy rejtelmekkel, elfojtásokkal, baljós árnyakkal és ódon kastélyfalakkal teli történetet, amelyet a csend, a mozdulatlanság és a mélyben pulzáló titok feloldhatatlansága éltet. És most képzeljük el, hogy musical készül belőle. Méghozzá nem is rossz. KRITIKA
 |
| Bereczki Zoltán és Szinetár Dóra |
Egy regény színpadra állítása mindig nagy kihívás elé állítja az erre vállalkozókat, és a dolgot az sem könnyíti meg, ha az említett regényből korábban Oscar-díjas film készült. Akkor meg pláne, ha az utóbbi rendezője történetesen Alfred Hitchcock. Mert ha a hálásnak ígérkező hollywoodi alapanyag a
félsiker zálogának tűnik is, olykor bizony egyenlő lehet egy jól megtermett
egész bukással. Az 1938-as
Rebecca című Daphne du Maurier-regény és a belőle készült, azonos című Hitchcock-remek valószínűleg az utolsó olyan mű, amire joggal mondhatnánk, hogy musicalszínpadot kíván: mindkettő csupa sejtelem, nyomasztó árnyakkal teli, kísértetjárta kastélyfalak közti akciótemető. Ahogy azt Hitchcocktól megszokhattuk, a csendekkel, a fény-árnyék finomságában is elementáris erejével, az apró rezdülésekkel operál, a lényeg abban van, amit nem látunk, ami nem hangzik el: a bizonyosság egészen lassan, fokozatosan kúszik végig a gerincünkön, hogy aztán kegyetlenül kólintson fejbe.
Ezek után valóban merészen hangzott, hogy az Elisabeth-et és a Mozart!-ot is jegyző Sylvester Lévay - Michael Kunze szerzőpáros musicalt faragott a baljós történetből, bár a két alkotó neve azért azt is előrevetítette, hogy az Operettszínház talán nem nyúl mellé a választással. Korábban lehetett róla hallani, hogy a nem fenékig tejfel és a musicalműfajban valóban szokatlan alaptörténetből készülő előadás valamiféle - nálunk még annyira nem népszerű kifejezéssel - "musicaldráma" lesz. Az eredmény láttán pedig azt kell mondani, hál'istennek nem kell attól tartani, hogy a sztori és a műfaj kioltja egymást a frissen megözvegyült Maxim de Winter (Bereczki Zoltán) és újdonsült szerelme, a konkrét névvel nem illetett főhős (Szinetár Dóra) szerelmi drámájában.
 |
| Szabó P. Szilveszter (az mti felvétele) |
A musical dalai ugyanis úgy szervesülnek az előadás menetébe, mintha csak egy film zenéje lennének - hozzátéve, hogy a darabban felcsendülő zenék nagyobb része korántsem az egyes dallamok felejthetősége miatt illeszkedik zökkenőmentesen a cselekmény réseibe. Az alkotóknak egyszerűen sikerült megtalálniuk azt a szerencsés arányt, amelyben egy-egy dal nem puszta aláfestő zene vagy illusztráció, de nem is veszi át a főszerepet - az egyes jeleneteknél határozottan érzékelhető filmszerűség pedig egyáltalán nem tűnik az eredeti film imitálására való törekvésnek. Jólesően hátborzongató például a gonosz és a semmiből mindig váratlanul előbukkanó házvezetőnő, a halott feleséget, Rebeccát mániákusan imádó Mrs. Danvers minden egyes megjelenését kísérő dallam, nem beszélve
Polyák Lilla erőteljes hangjának és szeretnivaló intrikusának ütős kombinációjáról (neki jutott a két legerősebb dal egyike). (A film kulcsszóhoz pedig csak annyit, hogy az előadás egyszerre juttatta eszembe a
Casablancát, a
Sweeney Toddot, George Cukor
Gázlángját és Karády Katalin
Halálos csókban ellejtett pszichodrámáját.)
A rendező Béres Attila - karöltve az egyszerű, de rendkívül szuggesztív díszletért felelős Horesnyi Balázzsal - jó érzékkel használja ki és fordítja a produkció javára a színpad adta lehetőségeket. A mindent beborító szürke fellegek még a legidillikusabbnak tűnő jelenetekben is ott lebegnek, egyszerre megfoghatatlanná és fullasztóvá téve az atmoszférát, ezt azonban szépen ellensúlyozzák Velich Rita fényűző jelmezei. Külön figyelmet érdemel például a jelmezbál ruhaarzenálja - "jelmez a jelmezben" -, ahol a halott Rebecca szellemét megidéző, nagy botrányt okozó rokokó öltözék finomságával tűnik ki, míg a Mrs. Van Hoppert remek svunggal és kacagtató temperamentummal alakító Szulák Andrea csillogó nagyestélyije egy Szabadság-szoborra hajazó fejdísszel érzékelteti: egy vérbeli "american woman"-nel van dolgunk.
 |
| Nádasdi Veronika |
Bár ebből az előadásból sem maradhattak ki a táncjelenetek (koreográfus:
Tihanyi Ákos), nem tűnnek testidegennek a történetben: a Rebecca üresen álló szobájában megelevenedő, tükrökből kivonagló múmiák, a lángoló Manderley-t övező pernyealakok az emlékezés terhét láttatják - a katonás rendben felvonuló személyzet és a pletykás angol felsőosztály csapatmunkája pedig amellett, hogy helyenként rajzfilmes hatást kelt, az angolszász felső tízezer (és úgy általában az irigy, pletykás ember) fricskája is egyben. A két főszereplő, Bereczki Zoltán őrlődő, kimértségében is szenvedélyes Mr. de Winterének és Szinetár Dóra kezdetben esetlen, majd fokozatosan magabiztos nővé érő alakjának kettőse egyszerűen szeretnivaló - ez az az eset, amikor az ember nem tud, aztán már nem is akar eltekinteni attól, hogy ők egyébként is összetartoznak. Az előadás közben néha kicsit soknak tűnik a könny és a jajszó, de ennyi azért talán megengedhető egy "mégiscsak" musicalnek.
Dóri és Zoli a Storyban
Délután hozom a bescannelt cikket!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Koldusopera
Rendeld meg Szinetár Dóra és Bereczki Zoltán Duett Karácsony című lemezét. A legszebb és legismertebb karácsonyi dalokat tartalmazó CD 13 dalt tartalmaz.
