Sziasztok!

Hoztam Nektek egy csomó mindent. Most már elég jól meggyógyult a szemem. A cikkeket a Bővebbenbe teszem, megszámozva.

01. "Nem azért játszom, hogy a nézőket boldoggá tegyem" (Bővebbenben)

02. Dóri az ATV-n - forrás: zolidori.gp.hu
2010.12.05-én (Vasárnap) Dóri az ATV-n 20 órától. Ha minden igaz a Névshowr-ban lesz ez a műsor kezdődik 19:55-tól.

03. A kisemberek mindig pórul járnak - forrás: zolidori.gportal.hu
A némafilmek világában játszódik a Budapesti Operettszínház következő bemutatója, Bertolt Brecht és Kurt Weill Koldusopera című műve, amelyet Béres Attila állít színpadra a Thália Színházban.

Színháztörténeti érdekességű bemutatót tart a Budapesti Operettszínház december 3-án a Tháliában: Bertolt Brecht és Kurt Weill Koldusoperájának pont fél évszázaddal korábban az akkor itt működő Petőfi Színházban született legendás előadása – írja a szerdai sajtótájékoztatóhoz kapcsolódóan kiadott közleményében az Operettszínház. A főszerepeket most Béres Attila rendezésében Dolhai Attila, Szinetár Dóra, Szabó P. Szilveszter és Peller Anna alakítják.

A Koldusopera – bár sokféle zenei műfajt ötvöz – a magyar musicaljátszás egyik alapköve – mondta a december 3-ai, Thália színházi premiert megelőző sajtótájékoztatón Kerényi Miklós Gábor – KEROŸ, a Budapesti Operettszínház főigazgatója. Hozzátette, a teátrum musicaltagozatának 2008-as megalakulása a műfaj történetében a negyedik fontos lépcsőfok. Előtte 1996-ban a Rock Színház Operetthez csatolása, a hetvenes évektől a Vámos László nevével fémjelzett musicaljátszás (például West Side Story), majd korábban a Szinetár Miklós és Petrovics Emil által vezetett Petőfi Színház – mely a mai Thália helyén működött – volt fontos állomás. Itt mutatták be az első magyar musicalt, az Egy szerelem három éjszakáját, illetve a Koldusoperát, melyben Bicska Maxit Agárdy Gábor alakította, de látható volt még a produkcióban Sennyei Vera és Almási Éva is.

„Emeljük a tétet – ez idei szlogenünk, elmondtam már többször. Zenés népszínházként ennek jegyében is kötelességünk a Koldusoperát játszani! S az külön öröm, hogy a Tháliában a Színháztudományi Intézet és Múzeum kiállítást rendez a darabról” – mondta a sajtótájékoztatón Kerényi Miklós Gábor.

Az ős, John Gay 1728-as Háromgarasos operája rendkívüli hatással volt a kor operajátszására és színházművészetére. Erre a londoni Sohóban játszódó műre figyelt fel az 1920-as években Bertolt Brecht és írta meg Kurt Weill zenéjével saját színművét, amelynek helyszíne a Soho maradt és a szereplői is ugyanazok: a kolduskirály Peachum és riválisai, kurvák és bűnözők. Az 1928-as ősbemutatón Berlinben Lotte Lenya, Weill felesége alakította Kocsma Jennyt.

A keserű történet most különleges formában kerül bemutatásra. Brecht és Weill Koldusoperája a zenés színház egyik remekműve. Egyszerre opera, musical és operett, valamint mindezek paródiája. A készülő előadás azonban leginkább a némafilmek stílusát idézi. Bár a darab a 20. századi színházi avantgárd része volt, mára már klasszikus rangra emelkedett, hiszen olyan, azóta számtalanszor feldolgozott „slágerek” hangzanak el benne, mint a Cápa-dal, az Ágyú-dal vagy a Salamon-dal.

„Ez a darab minden korban megtalálta a nézőjét, hiszen minden időben és társadalmi közegben rólunk szól, a kisemberekről, akik, legyenek bármilyenek a gazdasági körülmények, mindig pórul járnak” – hangsúlyozta Béres Attila, a produkció rendezője. Hozzátette: emiatt személyes dühét is igyekszik kifejezni az előadásban. A produkcióban egyébként maga Brecht is megjelenik – különleges formában.

Bicska Maxi ezúttal Dolhai Attila, Tigris Brown Szabó P. Szilveszter, Polly Szinetár Dóra, Kocsma Jenny pedig Peller Anna lesz. A Peachum-házaspárt Balikó Tamás/Földes Tamás és Siménfalvy Ágota formálja meg, Lucyt pedig Szendy Szilvi játssza. Látható lesz még a produkcióban Szabó Dávid, Szerényi László, Bálint Ádám, Petridisz Hrisztosz, Pálfalvy Attila, Csuha Lajos, Balogh Bodor Attila és Kocsis Tamás is.A rendező kitért arra, hogy a Koldusopera legújabb változatának kerete, Horesnyi Balázs díszlete is egyfajta morális-szellemi szétcsúszottságra utal, Bicska Maxi bandájának tagjai pedig karakterükben lefedik a maffiavilág minden árnyalatát. A húszas évek stílusát idézik Túri Erzsébet jelmezei, a koreográfiát Tihanyi Ákos készíti. A Budapesti Operettszínház zenekarát Bolba Tamás és Bíró Péter dirigálja majd.


04. Szeged
2010.12.21 (Kedd) Bereczki Zoltán és Szinetár Dóra Duett Karácsony koncert Szegeden az IH Rendezvényközpontban 19 órától.

Jegyár:
3000 Ft

05. Ikonbázis
Végre kész lett az oldal új ikonbázisa, ami már el is érhető, ha az Ikonbázis feliratú kis képre kattintatok. Köszönet érte Fruzsinak!

Ennyi lenne a mai, puszi!
Kitartás, holnap már Péntek!

01. Szinetár Dóra: Nem azért játszom, hogy a nézőket boldoggá tegyem

A színésznő elnézést kér, de csak egy esetben tud azonosulni azzal az ars poeticával, hogy a nézőket kell boldoggá tenni. Mivel az elsötétített nézőtéren csak körvonalakat lát, így azért megy színpadra, mert neki esik jól. Nem mutogatja magát, hanem olyan katartikus élményben van része, amit máshol nem tud megélni.

Kerényi Miklós Gábor szerint a Budapesti Operettszínház egy zenés népszínház. Miért fogalmazott így a főigazgató a Koldusopera sajtótájékoztatóján?
Népszínháznak azt hívjuk, ami érthető, és széleskörű közönséget képes megszólítani. Ez a produkció zenés ugyan - de talán kissé alternatív, így tovább tágíthatja nézőink körét. Kerényi Miklós Gábor jelmondata, hogy az Operett a mai világ népszínháza. De a könnyű műfaj attól könnyű, hogy könnyen befogadható, élvezhető, és nem attól, hogy könnyű csinálni. Az igazi népszínházat valóban szinte kortól, nemtől, foglalkozástól függetlenül lehet szeretni. A Koldusopera mint mű, nem egyszerű, de a mi előadásunk biztos sok olyan látogatót is bevonz, akik eddig nem néztek ilyen típusú darabokat. Például biztattam is Béres Attilát – a rendezőt -, hogy rakasson ki 16-os karikát, mert kisebb gyerekeknek nem való. Már azon is csodálkozom, hogy négy-öt éves gyerekeket elhoznak a Rómeó és Júliára. Azt mondják a szülők, azért hozzák magukkal, mert a DVD-t szeretik otthon. Erre mindig azt kérdezem: nem zavarja, hogy miről szól a dolog? Nem, nem, mondják, hiszen úgyse értik. A Koldusoperára, ha behoznának egy ilyen kicsit, nemcsak elborzadna - ha megértené -, de valószínű unná is. Amit most a Tháliában csinálunk, akárhogy is nézzük, alternatív színház, ahhoz képest, ami az Operettszínházban megy.

Miért olyan fontos darab ez a színészeknek?
Egy énekest vagy színészt hajlamosak az emberek beskatulyázni egy szerepkörbe, ugyanígy egy színházat is. Joggal, tegyük hozzá. Ez a darab nem olyan, mint amilyen szokott, és mi is megpróbálunk új színeket megmutatni magunkból. A társulatnak szüksége van arra, hogy sokféle színházat játsszon. Én például sokkal inkább ezen a színházon nőttem fel, és nekem ebben az volt fontos, tudunk-e együtt ilyen színházat is csinálni.

A férjed - Bereczki Zoltán – most a pop felé nyitott, te milyen új műfajban próbálnád ki magad szívesen?
Kiskoromban esténként Kállai Ferencet és Béres Ilonát néztem, és színésznő akartam lenni. Prózai színész. Innen kanyarodtam a musical felé. Az Operettszínház persze nem tud minden produkcióban azzal a színházi szemlélettel működni, amivel a Koldusoperát kell létrehozni. Míg az utóbbiba itt, a Tháliában belerekedünk, szétverjük magunkat, addig ezt a nagyszínházban nem lehet csinálni, mert akkor elviszi az embert a mentő. Néha muszáj, hogy az ember másképpen fogalmazzon meg művészeti kérdéseket a technika javára. Ugyanakkor tőlünk ott is nagyon sok mindent követel Kerényi színháza: igazi könnyekkel sírunk, relatíve belehalunk a Rómeó és Júliába. Ami nálunk technikailag nem megvalósítható – gépek, sikló falak stb.-, azt Keró emberanyagból, érzelemből, a lelkünkből mindig beletömi. Láttam pár zenés színházat a világban, de a nyomába se ért a miénknek. A Broadwayon és a West Enden hetven százalékon játsszák a történeteket, és élő könnycseppet nem nagyon látni.

Mióta vágytál egy Koldusopera szintű színházi szerepre?
Hazudnék, ha azt mondanám, régóta. Évekkel ezelőtt a Nemzetiben, a Vígszínházban is játszottam, és nagyon sokfelé jártam az országban - persze nyilván más vidéken zenés darabban játszani -, de megvolt az élményen, hogy mindenfelé ki tudtam kacsintani.

Miért mondod azt, hogy vidéken más zenés darabban játszani?
Két szerepet játszottam hosszabb ideig: a My Fair Lady volt az egyik, a másik a Lili bárónő. A My Fair Ladyt Kulkával játszottam, az nem volt egyszerű, mert elvárta tőlem - nem a rendező, aki szegény mellékes volt ebben a dologban -, hogy ne csak úgy tegyem oda magam. Jánostól nagyon sokat tanultam, jó iskola volt. Volt olyan előadás, amikor az utolsó dal rovására üvöltöttünk egymással. Olyan is történt, hogy gátlástalanul bevállaltam egy előadást, holott nem volt semmi hangom, mert beteg voltam előtte, de azt gondoltam, sokkal fontosabb, hogy el tudom játszani. Az Operettben ez nem történhet meg. Ott nagy musicaleket játszunk, ami csak akkor működik, ha nem vagyunk berekedve. Ott a játék mellett mindent el kell énekelni.

Mikor Szily Nórával őszintén beszélgetettek, azt mondtad, a mai napig valami benne tart a színházi miliőben. Mi ez?
Nyilván benne van a biztonság és megszokás. Az embernek, ha van rá módja, megpróbálja azzal eltölteni az idejét, ami a legtöbb örömöt adja neki. Eddig az általam kipróbált dolgok közül mindig ez okozta a legtöbb örömet. Azzal a fajta színészi ars poeticával, hogy csak a nézőket akarom boldoggá tenni eddig egy esetben tudtam, tudok azonosulni: amikor Zolival a koncertjeinket csináljuk. Az más: effektív annyi boldogságot adunk, hogy a néző az első sorban az elején csak ül, a végén pedig állva tapsol. Viszont a színházban az elsötétített nézőtéren csak körvonalakat látok. Így nem azért megyek színpadra, hogy ők boldogabbak legyenek, bocsánat, de ez tényleg így van. Nekem esik jól. Nem arról szól, hogy mutogatom magam, hiszen mutogatni annyiféleképpen tudná az ember magát. Ha jó előadásban játszom, van egy olyasfajta katartikus élményem, amit nem tudok máshol megélni. Popper Péter azt írta a Színes pokolban a színészekről: a tehetség egy betegség, amit meg lehet gyógyítani, csak akkor a színész nem tud többé színpadra menni, a színház viszont maga a terápia. Például olyan érzéseket, kínokat, problémákat tudok kiadni magamból a Rómeó és Júliában az akasztófán lógva, amit máshol nem. Persze fontos, hogy tudjuk, tetszik-e a közönségnek, amit csinálunk, de ők abban az átkos negyven évben arra voltak idomítva, hogy mindenképp tapsoljanak. Így megbukni nagyon nem lehet. A siker nem ebből a szempontból mérvadó.

Mindig olyan párt választottál, aki szakmabeli. Nem vonzott soha olyan ember, aki egy teljesen más világban él?
A színésznőségből nem nagyon lehet kilépni, főleg a showbiznisz részéből. Nem volt soha civil párom, de volt dolgom civil emberrel. Nekem muszáj hazavinni a munkámat, mert a színházi próba nem ér véget azzal, hogy itt bent leteszem a lantot. Otthon gondolkodnom kell, agyalni, ábrándozni. Van egy olyan részem, amit nem akaszthatok fel egy fogasra a színházban, mert az utcán megismernek, megbámulnak. Zoli a minap, mikor hazamentem próba után, rám nézett és azt mondta: mondjad, mi volt. Én meg csak mondtam, mondtam. Egyszer csak megállított: ma ennyi információt tudtam befogadni. Tőle próbálom megtanulni, hogy kezeljem az otthon-munka a dolgot. Ha ő próbál, miután hazajön, van, hogy csak annyit mondd: nem szeretnék róla beszélni. Téma lezárva, beszéljünk másról. Viszont, ha együtt dolgozunk: tudjuk, miben hallgathatunk a másikra, miben fogadjuk meg egymás tanácsait.