2010.12.03. 16:23, Romyy
01. Szinetár Dóra Pollyt alakítja - storyonline.hu
Színháztörténeti érdekességű bemutatót tart a Budapesti Operettszínház december 3-án a Tháliában: Bertolt Brecht és Kurt Weill Koldusoperájának pont fél évszázaddal korábban, az akkor itt működő Petőfi Színházban született legendás előadása. A főszerepeket most Béres Attila rendezésében Dolhai Attila, Szinetár Dóra, Szabó P. Szilveszter és Peller Anna alakítják.
Szinetár Dóráról és Bereczki Zoltánról nemrégiben felröppent, hogy házasságuk válságba került, ám ezt mindketten cáfolták. A fotókat elnézve, a kétgyerekes Dóra jobban néz ki, mint valaha, remek formában van, annak ellenére, hogy a smink, a paróka szinte felismerhetetlenné teszi. "Ez a darab minden korban megtalálta a nézőjét, hiszen minden időben és társadalmi közegben rólunk szól, a kisemberekről, akik, legyenek bármilyenek a gazdasági körülmények, mindig pórul járnak" - hangsúlyozta Béres Attila, a produkció rendezője.
02. Háromgarasos, koldus, filléres - fidelio.hu
A Budapesti Operettszínház Koldusopera-premierje kapcsán tekintsünk vissza a darab keletkezésére és előadás-történetére.
Az 1920-as évek végén a veimari Németországban egy gyárigazgató fiából lett író is felfigyelt John Gay 1728-as Koldusoperájára, és Csőcselék címmel hozzálátott az átdolgozásához. Bertolt Brecht ekkor már egyre ismertebb volt a német színházi-irodalmi körökben: több darabját bemutatták, versei, tanulmányai jelentek meg, de még mindig szűkösen, kiadók előlegeiből éldegélt berlini albérletében. A polgári rendszerrel en bloc elégedetlen Brecht számára - aki az alábbi mondatokat ezekben az években jegyezte fel - Gay "alvilági" témája éppen jókor jött: "Az igazság ábrázolása nehéz feladat. Maguk az írószolgák is felismerték, hogy a viszonyok tarthatatlanok, hogy a rendszer kimerült és csődöt mondott. De milyen a rendszer? Nehéz ezt ábrázolni. A puszta rokonszenvtüntetés nem elegendő." (Bertolt Brecht és Kurt Weill)
Így készült
1928-ban Ernst Josef Aufricht, a berlini Theater am Schiffbauerdamm igazgatója új darabot keresett a színház megnyitására, s több próbálkozás után eljutott Brechthez, aki hét jelenetet mutatott meg neki készülő Gay-átiratából. Aufricht szerint már a Brecht által elmondott történet is "színpadért kiáltott", s amikor megkapta a kéziratot, az írás "szemtelenségében és száraz vicceiben" egy új stílus jelentkezését látta, ezért elhatározta, hogy a Csőcselékkel fogja megnyitni a színházat. Brecht közölte vele, hogy a darab zeneszerzője Kurt Weill lenne, aki már az 1927-ben bemutatott Mahagonny című daljátékban is alkotótársa volt. Miután Brecht és Weill megegyeztek a színházzal, a francia riviérára utaztak, hogy befejezzék a darabot. Mire elkészültek, a cím Csőcselékről Die Dreigroschenoperre, vagyis Háromgarasos operára változott. (Brecht darabja Magyarországon leginkább Koldusoperaként ismert, de játszották Háromgarasos operaként is, a legújabb fordításban pedig Filléres opera lett a címe, Miskolcon is ezzel a címmel játsszották).
Az 1928-as ősbemutató
1928 augusztus elején megkezdődött az egy hónapos, meglehetősen zaklatott, problémákkal teli próbaidőszak - a Koldusopera ősbemutatójáról Aufricht is részletesen beszámol visszaemlékezésében -, majd eljött a bemutató napja. A szereposztásnál egyébként a magánéletnek is jutott némi szerep: Weill felesége, Lotte Lenya kapta Kocsma Jenny szerepét, Brecht leendő feleségének, Helene Weigelnek pedig a bordélyház madámját kellett volna játszania, de betegsége miatt végül nem lépett színpadra.
A premierközönség kezdetben meglehetősen fagyosan fogadta a színpadi eseményeket, de a bemutató végül viharos siker lett, s hamarosan mind Brecht, mind Weill számára meghozta a nemzetközi elismerést is. A Filléres operát azóta a világ minden színpadán játsszák, Brecht szövegeiből szállóigék, Weill songjaiból slágerek lettek. Egy 18. századi színházi sikertörténet tehát új hangszerelésben kétszáz év múlva is sikertörténetként folytatódott.
Brecht - aki mindig is szívesen használt forrásként más műveket - Gay Koldusoperájának cselekményvázát, a főbb karaktereket, sok esetben még a neveket is megtartotta, a szöveget azonban szinte teljesen "brechtizálta", és egy friss, kortárs adaptációt hozott létre.
Brecht "ideológiát romboló parabolatípusnak" nevezte, így a Filléres operát egy példázat színpadi hangszerelésének is tekinthetjük: a bűnözők nyílt és a meggazdagodott "tisztességes" polgárok leplezett rablása között legfeljebb módszerbeli különbség van, a lényeg ugyanaz. Ha piti bűnöző vagy, a törvény szigora lecsap rád, ha nagyban játszol, a hatalom nemcsak szemet huny ügyeid felett, de még támogatni is fog...
Kurt Weill zenéje, mely a kabarék és a jazz dallamvilágát, ritmikáját ötvözte, nagyon jól illeszkedett Brecht ironikus, groteszk humorú, olykor elég durva szövegeihez. A színpadi beszédet megszakító szólószámok, duettek, tercettek és kórusok minduntalan emlékeztették a nézőket arra, hogy ezúttal nem a megszokott operai varázsvilág elevenedik meg előttük. Ha John Gay és Pepusch kora "operaüzemét" gúnyolta ki, akkor Brecht és Weill leginkább a romantikus nagyopera elé tartott görbe tükröt nem véletlen, hogy az "új" Koldusoperában sokan a Wagner-kultusszal való leszámolást látják.
A Filléres opera témája később is foglalkoztatta Brechtet: előbb egy filmforgatókönyvet írt belőle, melyet a filmgyártó céggel folytatott hosszas pereskedés után 1931-ben be is mutattak, majd 1934-ben megjelentette a Háromgarasos regényt. A történetet - melybe rengeteg új szereplőt vont be - ezúttal a viktoriánus Angliába helyezte.
A mű magyarországi ősbemutatója 1930-ban volt a Vígszínházban, A koldus operája címmel. Rendhagyó volt ez az előadás, mert Heltai Jenő összevonta-átdolgozta John Gay eredetijét és Brecht adaptációját, a zenében pedig egyaránt felhasználták Pepusch és Weill szerzeményeit. Heltai magyarításában Jeremiah Peachum, a Koldusok barátja cég tulajdonosa például "Fékom Jónás Jeremiás, koldusvajda", Bicska Maxi pedig "Captn Johnny, haramiavezér" lett, akit Jávor Pál alakított.