Hamis életet élt
Aki látta csak őt
Mind tébolyultan
térdepelt e báj előtt
S újabb kegyeket várt szegény
Pont úgy mint én
A mosolya édes volt, s álszerény
Minden férfi jól bedőlt
Pont úgy mint én

Úgy hatott e jégmosoly
Hogy felcsapott a tűz
Ködökben tűnt az arca tán
De most is rideg mosollyal űz

Hol jártunk már veled is
Oda vittem el őt
A hegy tetejére
Hogy nézzük Montecarlót
S ott nyíltan mondta ki
Aljas alkut ajánl
Legyen csak színház, lényege az
Példás hitvest játszom
Viszont nem kellesz Max
S mert jobb így
Mint egy botrány
Hát tűrtem én ezt a fertelmes szégyent
Válást nem visel a Manderley-ház
És a családunk hírét
Mindenképp védenem kell
Persze tudta jól
S erre használta fel

Úgy kísért e jégmosoly
Hogy éget mint a tűz
Ködökben tűnt az arca már
De most is rideg mosollyal űz

Egy kis ideig még
Hozta a látszatot
És Manderley-t hogy rendbehozta
Az nem vitás
Ez az alkotás
Ezt dícsérjük
Ez Rebecca
Ám de nem titkolta túl soká
Hogy a házi barát
Ővele tölti az éjeket itt
S ha szóltam rá
Csakis gúnyt kaptam én

Úgy sértett e jégmosoly
És csak ő nézett így

Agyamba szállt a vér
Meglöktem én
Ő meg hanyattzuhant
Nem mozdult, néma volt
Te jó ég!
A fejét ütötte be
És már halott volt!
De mosolygott még
Felkaptam esztelen én
S a csónakjába tettem
Elsüllyedt a mély vizen
Ahol végül most valaki rátalált
Így győzött le hát
Még a halálban is

Így győzött e jégmosoly
Mely éget mint a tűz
Akárhol járok, ott van mindenhol
És vádolva szól a jeges mosoly
A jeges mosoly még űz!