Maxim:
Hamis életet élt
Aki látta csak őt
Mind tébolyultan
Térdepelt e báj előtt
S újabb kegyeket várt szegény
Pont úgy mint én
A mosolya édes volt, álszerény
Minden férfi jól bedőlt
Pont úgy mint én

Úgy hatott e jégmosoly
Hogy felcsapott a tűz
Ködökbe tűnt az arca már
De most is rideg mosollyal űz

Hol jártunk már veled is
Oda vittem el őt
A hegy tetejére
Hogy nézzük Monte Carlot
S ott nyíltan mondta ki
Aljas alkut kínál
Legyen csak színház, lényege az
Példás hitvest játszom
Viszont nem kellesz Max
S mert féltem a botrányt
Hát tűrtem én azt a förtelmes szégyent
Válást nem visel a Manderley-ház
És a családunk hírét
Mindenképp védenem kell
Persze tudta ő
S erre használta fel

Úgy kísért e jégmosoly
Hogy éget mint a tűz
Ködökbe tűnt az arca már
De most is rideg mosollyal űz

És egy kis ideig még
Hozta a látszatot
És Manderley-t
Hogy rendberakta
Az nem vitás
Ez az alkotás
Ezt dicsérje őt
Ez Rebecca!
Ám nem titkolta túl soká
Hogy a házi barát
Ővele tölti az éjeket itt
S ha szóltam rá
Csakis gúnyt kaptam én

Úgy bántott e jégmosoly

Az egyik szeretője a saját unokatestvére, Jack Favell volt…

Én:
Én ismerem Favellt. Itt járt, amikor Londonban voltál.

Maxim:
Miért nem mondtad eddig?

Én:
Nem akartam, hogy ez is Rebeccára emlékeztessen.

Maxim:
Rebeccára emlékeztessen? Hiszen mindenről csak Rebecca jut eszembe!

Mikor Londonból megjött egyszer
Láttam felgyúlt a fény
Tudtam a csónakházban jár
Gondoltam ott van nála Favell,
Nem tűrhetem…

Lejöttem a csónakházba

Ám idelenn Rebecca maga volt
Unottan ágyán elhevert
És a hamvveder már tele csikkel
Ott a padlón
És csak néz, néz és gúnyol még…

Ez őrület,
Fogd már fel a házunk
Nem bordély!
Ne légy ocsmány!
Ha megkötsz egy alkut,
Azt ugyebár meg is tartod?

Lassan feláll
Néz rám gőgösen
Aztán már röhög
„Mit szólsz,
Ha gyereket várok én,
Azt mondjuk majd, tőled van
S anyának jó leszek én
És rászáll majd Manderley
Rá bizony
S a példás kis nejed Max
Anyai példát mutat már
S apját játszod te majd,
Te szánalmas kis hős”

Úgy sértett e jégmosoly
És csak ő nézett így

Agyamba szállt a vér
Meglöktem én
Ő meg hanyatt zuhant
Nem mozdult, néma volt
Te jó ég!
A fejét ütötte be
És már halott volt!

De mosolygott még
Felkaptam esztelen én
S a csónakjába tettem
Elsüllyedt a mély vízen
Ahol most végül valaki rátalált
Így győzött le hát
Még a halálban is

Így győzött a jégmosoly
Mely éget mint a tűz
Akárhol járok, ott van mindenhol
És vádolva szól a jeges mosoly
A jeges mosoly még űz